Interjú Kugyela Krisztiánnal
2017-07-25 21:30 - Az interjút készítette: Friesz Zsolt
Mai interjúalanyom Kugyela Krisztián, aki a DAC labdarúgócsapatának egyik új igazolása, de egyben a DAC U9-es csapatának edzője is.
- Ha jól tudom, Csongrádban születtél, az Alföldön. Megosztanád az olvasókkal, hogyan kerültél a Dunántúlra?
- Természetesen. Csongrád megyében nőttem fel. Nővérem Győrben ment férjhez, és azóta is a városban él. Miután ide költözött, rengeteget jártam Győrben. Megtetszett a város is: Mindig jól éreztem magam itt. Idővel komolyan el kezdtem gondolkodni, hogy ide kéne nekem is költöznöm. Közben a foci terén is adódott egy lehetőség: a sok Csongrádban és Tömörkényben eltöltött év után a Bácsa FC lehetőséget adott arra, hogy Győr-Moson-Sopron megyében futbalozhassak. Én örömmel elfogadtam a felkérést. Ekkor még nem tudtam, hogy ez a történet rövid lesz. Rögtön az első bácsai mérkőzésen súlyos sérülést szenvedtem, és úgy nézett ki, hogy a nagypályás labdarúgó pályafutásom ezzel véget is ért. Próbáltam hamar visszatérni, de nagyon sokáig tartott a sérülésből való felépülésem.
- De ekkor sem távolodtál el a labdarúgástól, sőt...
- Nem. Amikor végre felépültem elkezdtem kispályán focizni, majd 2014-től elkezdődött a nagy szerelem: a DAC utánpótlás edzője lettem. Közben a 2015-2016-os idényben még egyszer-egyszer játszottam nagypályán a Tömörkényben, nyílvánvalóan akkor, amikor hazalátogattam az Alföldre, hogy találkozzak a régi barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal. Már ekkor is nagyrészt minden idekötött, hiszen időközben szüleim is átköltöztek Győrbe.
- Mi fogott meg ennyire a kék-fehér klubban? Mi az, amiért ennyire fontos számodra DAC?
- Ami azonnal szembeötlő volt számomra, hogy ez egy igazi családias hangulatú klub, egy igazi közösség. Hihetetlen az a kitartás, összefogás, áldozatkészség és önzetlen munka, amit a klub vezetősége illetve az itt dolgozó szakemberek tesznek az itt sportoló gyermekekért. Sőt meg kell említeni a klubban focizó gyermekek szüleit is, akik sokmindenben segítik a gyermekek fejlődését és így a klubunk utánpótlását is. Nekem az edzősködés, a gyermekek labdarúgásra oktatása mindig a szívem csücske volt, életemnek egy nagyon fontos része. Amikor Győrben munkahelyet kerestem, minden lehetőségnél közöltem a munkaadóval, hogy én DAC-nál vagyok utánpótlás edző és csak akkor szeretnék a cégnél dolgozni, ha olyan megállapodásra tudunk jutni, hogy a két dolog meg tud egymás mellett férni. Azt hiszem, abban hogy a munkaadómmal sikerült tökéletes megoldást találnunk, nagy szerepe volt annak, hogy ő is megértette ezt a szenvedélyt, amit érzek a klub és az edzőség iránt.
- Ha már az utánpótlás jött szóba, akkor beszéljünk egy kicsit a gyerekekről. Te jelenleng az 2008-as születésű csapat edzője vagy. Hogyan látod az DAC utánpótlásának helyzetét, a gyermekek képességeit?
- Négy éve edzem a DAC-ban a 2008-as születésű gyermekeket, úgyhogy talán elmondhatom magamról, hogy van némi rálátásom klubunk utánpótlására. Úgy látom, hogy sok tehetséges gyermek focizik a klubnál. Ami a saját csapatomat illeti, voltak és jelenleg is vannak kiemelkedő tehetségek: az elmúlt négy év során eddig 2 játékost már leigazolt a Gyirmót egyet gyermeket pedig az ETO vitt el. A jelenlegi csapatban is látok 2-3 olyan kiemelkedő tehetséget, akikről azt gondolom, hogyha a jó úton maradnak, akkor minden esélyük megvan, hogy egyszer akár az NB I-ben is focizhassanak. Úgy érzem, hogy az U9-es csapatban játszó gyermekek is szeretnek engem és azt a munkát, amit végzek velük: amikor elmondtam nekik, hogy újból játszani fogok nagypályán és a DAC első csapatának játékosa leszek, akkor az első kérdésük az volt, hogy „Ugye az Krisztián bácsi marad a mi csapatunk edzője?”. Ez nagyon jól esett nekem, és egyfajta elismerése a munkámnak.
- Visszatérésed a nagypályás focihoz mondhatni jól kezdődött. A hétvégén a Héger Ádám Emléktornán egyből játéklehetőséget kaptál Kóbor mestertől és meg is háláltad: két gólpasszt adtál valamit két gól is lőttél és nem mellesleg a torna felfedezettje címet is megkaptad. Mondhatni repülőrajttal indultál...
- Igen, jól sikerült az első nagypályás meccsem a DAC-ban, élveztem nagyona játékot, bár azonnal elő is jöttek a kihagyásból adódó hiányosságaim is, amiken még van mit dolgozni. Ahhoz, hogy top formában legyek, még kell egy kis idő. Edzőnk úgy látszik, egyből arra is ráérzett, hogy hol van a legjobb helyen a pályán.
- Ha már Kóbor mester szóba jött, milyen edzőnek ismerted meg őt?
- Mivel már néhány éve a klubnál vagyok edzőként, ezért nem most találkoztunk először. Ami a munkáját illeti, személyében egy fiatalos, dinamukus edzőt ismertem meg, hatalmas elszántsággal. Hozzám hasonlóan ő is a kitartó munka eredményében hisz. Az ő munkája azonban talán még nehezebb, mert a felnőtt csapatnál szinte minden játékos a foci mellett dolgozik is, és nehéz az állandóságot úgy biztosítani, ha sokaknak gyakran próblémát jelent a munka miatt az edzések látogatása.
- Mik az első benyomásaid a csapattársakról?
- Jó közösség. Néhány játékost már egykori ellenfélként ismertem, szóval nem egy teljesen ismeretlen társaságba csöppentem bele. Egy pozitív csalódás volt ez a kis közösség is, úgy érzem egyből befogadtak, legalábbis mindenki segítőkész volt velem és a pályán is bevontak a játékba és nagyban segítették abban, hogy az első meccsem ilyen eredményes lehetett.
- Véleményed szerint mire lehet képes ez a csapat a megye II-ben?
- Szerintem minden esély megvan rá, hogy az idény végén megint szintet léphessünk. Habár a tornán tizenegyesekkel végül elbuktuk a döntőt, de a játékunk bizalomra adott okott. Én hiszem, hogy sok van ebben a csapatban.
- Beszéltünk a jelenről? Hogy képzeled el a jövődet, akár játékosként, akár edzőként?
- A DAC annyira a szívemhez nőtt, hogy nem szeretnék már sem máshol játszani sem pedig edzősködni. Az elmúlt nehéz időszakban voltak megkeresések más klubok részéről is, de énnekem meg sem fordult a fejemben, hogy váltsak. Nekem ez a klub már életem részévé vált. Amennyiben testileg bírom még, akkor úgy érzem, hogy egy 10 évig még tudnék focizni. Ami az edzőséget illeti, nagyon boldog lennék, ha az elkövetkező 15-20 évben is a DAC utánpótlás-edzője lehetnék.
- Én csak kívánni tudom, hogy mindkét célod teljesüljön, és igazából nagyon jó dolog látni azt a határtalan szeretetet, amit a klubunk iránt érzel. Én szeretnék neked a további játékos és edző-karrieredhez is sok sikert kívánni, és nagyon remélem azt, hogy ezt a DAC-szeretetet nagyon sok gyermek és fiatal számára át tudod még adni a jövőben. Köszönöm neked ezt az interjút.
- Én pedig köszönöm a jó kívánságokat és a lehetőséget.
